2008. december 7., vasárnap

Milyen lehetőségeink vannak?

Okos ember él a lehetőségekkel, amelyek az adott környezetben megvalósíthatóak!
Az előző írásból is látható, hogy olyan országokban is alkalmaznak hasonló megoldásokat, amelyek valójában minálunk sokkal jobban állnak!

Akkor mi miért nem tudnánk ezt végrehajtani?
Mi az alapfeltétele a gondolat sikerének?

A legfontosabb alapfeltétele az, hogy az emberekben létrejöjjön az a tudat, hogy nincs más járható út, mint az, hogy ebben a pénzszegény világban arra kell törekednünk, hogy amit lehetséges egy közösségen belül előállítani, azt meg is kell valósítani, de ha nincs fizetőképes kereslet, akkor ez gátat tud szabni ennek a tervnek! Ennek a pénzhiánynak az áthidalására találtam ki a munkaegységet, jelölése ME !
Az egyetlen járható út az, hogy az adott közösség tagjai egymástól kell, hogy megvásárolják a termékeiket, amiket előállítanak! Még az ár sem kell, hogy olyan alacsony legyen, mint a szupermarketekben, hanem olyan árakat kell alkalmazni, amelyek fedezik a tényleges anyag, illetve munkaidő ráfordításokat!
Kérdem én, ha mi már rendelkezünk mindenféle saját termékkel, (élelmiszerek stb) gépekkel földdel, akkor a válság minket nem fog érinteni, mert nekünk meglesz majdnem mindenünk ami az életbenmaradáshoz kell!

Sokszor elgondolkodtam a biblia bölcsességén, időtállóságán és azon, hogy hogyan lehetne
Jézus tanításait az életben is alkalmazni, azt hasznosítani? Most olvassátok el az alábbi gondolatsort!

"Aki hisz bennem, nagyobb dolgokat fog cselekedni, mint én!"

Tulajdonképpen az élet nem arról szól, hogy egész életünkben igyekezzünk minél több anyagi javat összegyűjteni, mert aki eszerint él, annak az élete nem lesz sohasem teljes!

A vágyak teljesítése soha nem ér véget, mindíg kitalál az ember újabbnál újabb kívánságokat, és minden energiájával ennek elérésére törekszik. Ebben a folyamatban az illető szépen lépésről, lépésre távolodik el az embertársaitól, a családjától. A folyamat során nem törődik az embertársaival, csak a saját boldogulásával. Természetesen az anyagi javak birtoklásával el is
távolodik a hittől, s magát felsőbbrendűnek is tartja.

Ez a verseny nem ér véget sohasem!

Szerencsés az az ember, aki el tud jutni arra a pontra az anyagi haszonszerzésben, hogy azt mondja, elég, nekem már nincs másra szükségem, elégedett vagyok azzal amit elértem.

Ezáltal az illető le tud szállni a földre, és ez egy bizonyosfokú lelki nyugalmat is jelent!

Az ember legbelül vágyik arra, hogy kedves emberek vegyék körül, s velük szívesen meg is osztja azt, amije van.

Itt kapcsolódna be az idézet, amit Jézus mondott, hogy "aki hisz őbenne, az nagyobb dolgokat fog megcselekedni, mint ő"!
Ha belegondolunk, hogy Jézus tulajdonképpen nem sokáig élt, és ezen kis idő alatt is rengeteg bölcsességet hagyott miránk, amit az
okos ember a közösség javára fordíthat!

A bölcsességeit felhasználva olyan lehetőségek nyílnak meg a Jézusban hívők előtt, hogy azt el sem tudjátok képzelni! De ez csak annak adatik meg, aki hisz őbenne! Az emberek szeretete olyan csodálatos megoldásokat kínál, hogy még arra is van lehetőség, hogy kevés pénzből úgy meggazdagodjunk, hogy közben a közösség is gazdagodjon!
Vajon el tudjátok képzelni például ma, hogy mondjuk kb.100.000Ft havi jövedelemből meg lehet gazdagodni? Ugye nem? Pedig meg lehet!


Olvasd el az alábbi gondolatomat, amit a Péterbácsiblogjában írtam régebben!
Ilyen gondolatok csak olyanoknak adatnak meg, akik valóban a közöség
felemelkedésének útját keresik!

2008. április 8.

A helyes út

Azon az éjszakán, mikor Krisztus felgyújtotta számomra a lemerült lámpát, nem csak arra a kérdésemre adott választ, hogy helyes úton járok-e, hanem megmutatta nekem mindannyiunk boldogulásának az útját is!

Történetesen a következőt:

Vegyük konkrétan azt a példát, hogy a mi községünkben van 514 fő!
A ebből 100fő a nyugdíjas aki rendszeres nyugdíjjal rendelkezik.
300 főnek van állása, és ebből szintén van jövedelme.
114 személy munkanélküli illetve szociális segélyből él.
Feltételezzük, hogy az egy főre jutó átlagkereset lakosonként 70.000 Ft!
A faluba havonta beáramló jövedelem összesen: 514 Fő X 70.000 Ft, az
36.000.000 Ft! (harminchatmillió Ft)

Mit termelünk? Jelenleg szinte semmit. Maximum egy keveset a háztájiban,
mondván nem éri meg vele foglalkozni, mert máshol mindent olcsóbban megkapunk!

Legyen egyforma rezsi költsége mindenkinek, a könnyebb számolás végett,
úgy a jövedelmének 30%-a, ez 21.000Ft/ 1 főre vetítve!
Az összes kiadott rezsiköltség tehát, 514 Fő X 21.000 Ft-al az
11.000.000 Ft ( tizenegymillió Ft)
Ha a 36 millióból levonjuk a 11 milliót, akkor láthatjuk, hogy a faluból
havonta az egyéb megélhetési költségekre kiadunk
25 millió Ft-ot és ezzel idegeneket gazdagítunk meg!!!!


Hol költjük el a pénzünket? Hát természetesen a legolcsóbb helyről szerezzük be amit csak
lehet, hogy mindenre jusson.
Tehát elvittük a pénzünket a Tescoba, Pennybe, Lidlbe stb. és el is fogyott a kevés pénzünk.
A pénzünk azonnal kikerült az 514 fős közösségből. Kénytelenek vagyunk várni egy hónapot,
mire újra bevételünk lesz.

Gondoljuk át a következőt!

Mi van akkor, ha a közösség minden tagja elkezd termelni minden szükséges dolgot,
ami kell a megélhetéshez?!

Páran krumplit termelnek, mások baromfit, mások tehenet tartanak és tejjel látják el a falut,
kecskét, pulykát, juhot tartanak.
Néhányan gabonát termelnek, asztalosműhely is nyílik, meg cipész, hentes, szabóság stb.
Tehát nem csak saját maguknak termelnek az emberek,
hanem próbálják ellátni a közösséget is.
A jelenlegi viszonyok között már mondom is, hogy nem lesznek életképesek!
Miért, egyrészt azért, mert a nagy áruházláncoktól nem tudnak olcsóbbak lenni.
Másrészt meg az írigység szab gátat annak, hogy ismerőseinknek pénzt adjunk. Inkább megvesszük a pocsék mérgezett árut, mint ismerősünktől a házias termékeket!
Az írígység a lakosság és a falu teljes elszegényedéséhez vezet, míg a segítőszándék az egyén és a közösség meggazdagodásának útja!
Arra kell, hogy törekedjünk, hogy a lehető legkevesebb pénzt
adjuk ki a falun kívül!!!

Pedig ha megállapodnánk magunk között, hogy ezentúl amit lehet egymástól fogunk vásárolni, még ha az általunk előállított javak drágábbak is, de biztos,
hogy jobbak mint az áruházi termékek, akkor az alábbi történne,
és a 25 millió Ft a faluban maradna, növelve a vásárlóerőt!

Én termelek ezt, a másik termel azt, de én is mindíg a közösségem tagjaitól vásárolok mindent ami csak lehetséges. Tehát az első körben termelünk, de ugyanakkor vásárolunk is egymástól.
A haszon a munkaidő ráfordítása szerint munkaegységként keletkezne,
aminek szintén van vásárlóértéke a közösségen belül!

Ebben az esetben mivel mindenki, az adott közösségtől szerzi be a szükséges javakat,
mi fog történni?

Én elköltöm a pénzem olyan termékekre, amit a többiek állítanak elő, ők is vásárolnak nálam abból amit én termelek. És ez így ismétlődik!

Figyeljük a pénz útját! A pénz az adott közösségen belül marad, és folyamatosan
forog egyik termelőtől a másikig, így előfordulhat, hogy a pénzünk megsokszorozódik, mivel hozzám is jönnek vásárolni!
Tehát a pénzem nem elfogy, hanem még nőhet is!
Én vásárolok ettől, ő vásárol attól, aztán vásárolunk innen, onnan a közösségtől!
Mivel a szükségletek ismétlődnek egyre gyakrabban fog előfordulni, hogy a kiadott
pénzem, vagy egy része még ugyanabban a hónapban visszakerül hozzám és újból vásárolhatok belőle! Így a pénzem gyarapodott, és többszöri vásárlást tesz lehetővé!!!
Értéke akár meg is többszöröződhet!

Míg a szupermarketekben kiadott pénzünket a multik elviszik, az hozzánk vissza
nem kerül többé!
Ugyanezen gondolatok érvényesek a szolgáltatásokra is!
(pl. fodrász, kölcsönző, pecsenyesütő..stb)

Tehát láthatjuk, hogy még az sem számít, ha drágábbak a mi általunk előállított
dolgok, mert a pénzünk visszakerül hozzánk!
Még nagyon nagy előny az is, hogy a pénz jelentős része a közösségben marad!
Eltelik egy hónap és megint jön a nyugdíj,a szociális segély, munkanélküli járadék, a dolgozóknak a fizetése és
a közösség vásárlóereje megduplázódik!!
És ez így megy hónapról hónapra!
Egy idő után a közösségben olyan hatalmas összegek keletkeznek, hogy
azt bármilyen célra fel lehet használni!

Ez a közösség és mindannyiunk boldogulásának Útja !!!

Egyedül az írigységet kell levetnünk, csak gyarapodjanak mások is,
de ők is fognak nálunk vásárolni ezáltal mi is gyarapszunk!
A munkaegység bevezetésekor mindenkinek lenne arra lehetősége, hogy a munkaerejével munkaegységet hozzon létre, ezáltal csökkenne az írígység is!
És még mi előnyünk lenne? Csak egy példa, a mai tejként árult tej tele van adalékokkal.
Nem érne-e többet az a házi tej, amiből lehetne tejszínt, sajtot, túrót stb készíteni?
Az sem igaz, hogy "többe" kerülne, mert ebből lehetne sajtot, túrót, tejszínt, aludttejet stb készíteni! Vagy az a baromfihús nem értékesebb- e amelyik állat természetes körülmények között él és táplálkozik?

Érdemes ezen elgondolkodni, és ahol lehetséges ezt megvalósítani addig amig egyáltalán van valami jövedelmünk!!!

Mert hamarosan eljön az idő, hogy ez a dübörgő gazdaság összeomlik! És akkor itt állunk majd
teljesen kissemmizve, reménytelenül!
Tehát ez egy régebbi gondolatom volt, amit az utóbbi időben tovább finomítottam,
kifejezetten a mi községünkre keresve a megoldást!
Miért?
Mert itt találtam meg azt a közösséget, amiben ennek a tervnek a megvalósítását el tudom képzelni, mert engem olyan nagy szeretettel fogadott!!!
Jézus szavait idézném, mikor a végítélet napján a jókat és a gonoszokat szétválasztja, mondván a jóknak, hogy ti érdemesek vagytok a mennyek országára, mert ti amikor éhes voltam befogadtatok, mikor szomjas voltam innom adtatok, mikor ruhátlan voltam felruháztatok, mikor börtönben voltam meglátogattatok!( Itt a szavak mögött a szeretetet értem, hogy amikor én vágytam a szeretetre, akkor azt tőletek megkaptam!)

2 megjegyzés:

iri írta...

De az Irigyseg meg nagy ur

Vállalkozásom megszűnt írta...

Tudom, ez a probléma.