Ki kellene végre lépnünk a pénz bűvköréből. A pénz ugyanis nem minden, sőt: ami igazán fontos, az pénzért nem kapható. Nem vásárolhatunk szeretetet, barátságot, figyelmet, törődést – cserébe kaphatunk, de csak akkor, ha mi is hasonlót adunk cserébe.
Lényegében erről szól az időbank. Egy kezdeményezés, amely elsősorban azok érdeklődésére számíthat, akik kevéssé figyelt tagjai a társadalomnak. Munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok, idősek, akik hiányt szenvednek valamiben, ugyanakkor van olyan tehetségük, képességük, tudásuk, ami iránt lenne kereslet. Nem piaci, hanem közösségi.
Gosztonyi Géza, a Fővárosi Szociális Forrásközpont igazgatója Százhalombattán, a Szülők Fóruma Egyesület székhelyén tartott előadást az időbankról. A vidéken még ma is működő kalákához hasonlította, amelyben általában építkezésnél segítik egymást az emberek, mindig annak dolgoznak, akinek éppen szüksége van rá, és abban a biztos tudatban teszik, hogy amikor majd ők építkeznek, számíthatnak a közösség segítségére. A munkáért nem pénzzel, hanem munkával fizetnek.
Az időbank ennek továbbfejlesztett változata, azaz építkezésért nem kizárólag építkezést adhatunk cserébe, hanem bármilyen más munkát, és nem is feltétlenül annak kell fizetnünk, akitől a szívességet kaptuk. Minél több befektetője van az időbanknak, annál változatosabb az igényelhető szolgáltatások köre.
A százhalombattai előadáson egy hozzászóló úgy fogalmazott, hogy az időseknek sok segítségre lenne szükségük, de mert öregek és betegek, nem tudnak cserébe adni semmit. Az előadó nem értett egyet ezzel, mondván, hogy – kivéve az ágyhoz kötött betegeket – mindenki képes adni valamit. Akár azt, hogy elbeszélget valakivel, elkíséri az orvoshoz, süt egy tál süteményt, megvarrogatja az elszakadt ruhákat. Ez azért nagyon fontos – hangsúlyozta -, mert az időbankban nagyon fontos a viszonosság, vagyis az, hogy kiegyensúlyozott legyen a két oldal, ne legyenek olyanok, akik csak adnak, de olyanos se, akik csak kapnak.
Miért van szükség mindehhez egy szervezetre? Azért, mert többnyire olyan szolgáltatások felkínálásáról van szó, amelyek feltételezik a bizalmat. Nem szívesen bízzuk gyerekeink felügyeletét egy vadidegenre, de ha kezességet vállal érte egy szervezet, ha tudjuk, hogy leinformálták helyettünk a jelentkezőt, megnyugszunk. Emellett arra is szükség van, hogy valahol nyilvántartsák az adott és az igénybevett munkát.
Az időalapú elszámolás csak szolidáris társadalomban működhet – hívta fel a figyelmet Gosztonyi Géza -, csak úgy, ha a tagok elfogadják azt az alapelvet, hogy minden ember egyenlő, és a munka mértékegysége az idő, ugyanis az idő mindenki számára ugyanakkora értéket képvisel. Nincs semmiféle óradíj, nincs értékes és értéktelen munka, csak az idő létezik, amelyet az emberek egymás megsegítésére fordítanak.
A modell Angliában nagyon népszerű, Olaszországban is sok helyen működik, Kanadában pedig speciális pénzt, az idő-dollárt alkalmazzák. Látszólag talán visszalépés, hiszen a pénz megjelenése előtti cserekereskedelmet idézi, ennél persze sokkal többről van szó. A szívességcsere megfordíthatja azt a folyamatot, amelynek köszönhetően egyre távolabb kerülünk egymástól. Az, hogy nem is annak segítünk vissza, akitől mi a segítséget kaptuk, további ösztönző, mert a tapasztalatok szerint mindenki igyekszik a tőle telhető legjobbat nyújtani, mert nem szeretne adós maradni. A szívességkapcsolatok ismét egymás felé fordíthatják az embereket, újra kezdődhet a kommunikáció, épülhetnek a kapcsolatok, amelyekben ma nagy a hiány.
Egy olaszországi időbank honlapján ez olvasható: „Ha mindkettőnknek ugyanolyan pénzünk van és cserélünk, nem leszünk se szegényebbek, se gazdagabbak. De ha szívességeket cserélünk egymással, mindketten jelentős hasznot könyvelhetünk el.”
Nem tudni, lesz-e folytatása az előadásnak Százhalombattán. Csak azon múlik, felvállalja-e valaki a szervezést, és lesz-e elegendő kitartása ahhoz, hogy működtesse. Az időbank motorja az ember, és ha lesz erre alkalmas, lelkes és kitartó időbróker, akkor a kezdeményezés – amelyet sokan utópiának tartanak – akár meg is valósulhat.
Láthatjátok, hogy más országokban is alkalmazzák már az ötletet, de én még továbbvinném a saját gondolataimmal!
Lásd még,
http://szivessegbank.lap.hu/
http://helyipenz.linkpark.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése